Az előkészítés a talaj kiemelését jelenti, melyet célszerű sokszor munkagépekkel megvalósítani. Szélességben 30 cm-re szélesebb területet emeljünk ki, és már itt ügyelni kell a lejtésre, a csapadékvíz elvezetése céljából. Mivel Magyarországon a természetes fagyhatár 80 cm körül van, ebben a zónában ne hagyhatunk fagy által veszélyeztetett anyagok, mint például agyagos talajt. A terület tükörszintjét a kívánt formára kell kialakítani, majd a megfelelő eszközökkel tömöríteni.
A teherhordó és fagyvédő réteg kialakítása.
A réteg kialakításánál olyan anyagok jöhetnek szóba, melyek az időjárással és a faggyal szemben ellen állnak, illetve nem szenvednek szemcsekárosodást a tömörítési folyamat során. Így a fagyvédő és teherhordó réteg mindenképpen humuszmentes kell legyen. A leginkább megfelelő anyagok, a megfelelő szemcseméretű homokkavics illetve a zúzott kőzet, vagy ezek vegyített keveréke. A 0-16 mm-es kavicsot rétegenként fektetjük le, rázóhengerrel tömörítve, maximálisan 20 cm-es rétegenként. A fagyálló rétegnek a vastagsága 30-70 cm közé esik általában, a körülmények és a környezet függvényében. Erre a rétegre kerül rá a kavicsból összetevődő teherhordó felület, melyet úgy kell tömörítünk, hogy a víz ne mossa ki később. Ezt a folyamatot finompanírozásnak nevezzük, melyet +/- 1 cm-es pontossággal kell előállítani, hogy elkerüljük az egyenletlen lefektetést.
Térburkolás mesterektől
Oldalszegélyezés.
Az oldalszegélyek biztosítják azt, hogy a legszélén levő burkolólapok ne lazuljanak meg. Az oldalszegély blokk illetve falkövekből készülhet.
A burkolótárgy előkészítése.
A fagyvédő és teherhordó rétegre zúzalékból ágyazatot készítünk, minimum 2 maximum 5 cm-es vastagságban. A zúzalék 2-5-ös szemcseméretű lehet, hiszen a durvább szemű anyag a fugahomok bemosódása miatt nem alkalmas. Fontos itt az is, hogy csak mészben szegény homokot használjunk, mert az megelőzi a lerakódásokat és a kivirágzást.
A sík ágyazat kialakításához 3-4 cm vastag idomcsöveket használunk. A szintezési folyamatnál figyelembe vesszük, hogy a későbbi vibrálás során a burkolat vastagság 1cm-rel süllyedni fog.
Burkolókövek lerakása.
A fektetést a sarkokból kiindulva kezdjük meg, a felület legmélyebb pontján. Az egyes köveket törőollóval és vágókoronggal véssük, faragjuk meg a kívánt méretre, majd helyezzük el a felületen. A köveket semmiképpen sem szabad túlzottan szorosan egymás mellé helyezni, hanem ügyelni kell egy 2-3 cm-es körbefutó fuga kialakítására. Ez azért fontos, mert a fuga kiegyenlíti és átvezeti az egyes darabok között egyébként fellépő feszültséget.
A legtöbb kőtípus az oldalán előformázott távtartóval rendelkezik, de ez nem a fuga szélességét adja meg, hanem kivédi az olyan helyzeteket, hogy a kövek teljes felületükben minimális fuga nélkül érintkezzenek. Az egyenletes fugavonal megtartását léc és zsinor segítségével, 2-3 m-enként végzett ellenőrzés mellett biztosítjuk. A gépjárművek által használt burkolatokon a fő haladási irányra átlós rakási módot alkalmazunk, így a kő mind a 4 oldalán egyenletesen fog eloszlani a terhelés. Ügyelni kell a be építményekre, mint a csatornafedél, így szintjüktől 1-2 centiméterrel magasabban kell fektetni a burkolatot, mert a réteg ennyit meg fog még süllyedni.
Homoklehúzás, fugázás.
A fuga kitöltéséhez a legjobb a kvarchomok, mi ezt használunk, de alapvetően bármilyen mészmentes anyag megfelelő lehet. A besöprési folyamat, a homok a fugákba való elhelyezését addig végezzük, amíg a homok teljesen ki nem tölti a réseket. Az általában szükséges anyagmennyiség 2-5 kb/m2.
Bevibrálás, a térburkolás lezárása
A lerakott köveket gumitalppal felszerelt rázólappal vibráljuk be. A bevibrálási folyamat után újra fugaanyag kerül a felületre, melyet visszahelyezünk majd újra végigmegyünk a felületen. A legvégén lemossuk a felülete, és a térburkolt felület elkészült.